Legkézenfekvőbb funkciója egy tűzvédelmi ventilátornak, a tűz esetén keletkező hő- és füst elszívása. Ezt az OTSZ előírásainak megfelelően 400 °C hőmérséklet tűréssel kell teljesíteniük. A vonatkozó MSZ EN 12101-3 szabvány az ilyen hőmérséklet tűréshez 2 óra működési időt rendel hozzá, erre történik a tanúsítás.
A ventilátorok jellemzően kétféle módon felelnek meg ennek a követelménynek:
- 400°C közeget 2 órán át szállítani és elviselni képes ventilátorok,
- 400°C közeget 2 órán át csak szállítani képes ventilátorok.
Ez utóbbi kategória tipikusan a tetőventilátorokból, vagy légáramon kívül elhelyezett motorral rendelkező csatornaventilátorokból tevődik ki. Itt a ventilátor nem lehet a védendő térben, a környezetében maximum 40°C levegő megengedett. A 400 °C-t elviselő gépek esetében nincs ilyen megkötés, bárhová telepíthetőek.
(Kép: Tűzvédett térbe helyezhető ventilátor Forrás: Helios)
A tűzvédelmi ventilátorok másik csoportja túlnyomásos, vagy átszellőztetett terek létrehozásáért, illetve légutánpótlás biztosításáért felel. Az OTSZ alapján nem kell 400°C-ot teljesíteniük, ezért ilyen feladatokra a szokásos ipari ventilátorokat használhatjuk jellemzően 40°C hőmérséklet tűréssel. A védett térbe telepített légpótló ventilátoroknál elképzelhető olyan helyzet, hogy mégis szükséges a 400°C álló kivitel. Ugyan a meghajtás a nagymennyiségű külső levegő miatt hűtött, az elektromos bekötés, a burkolat egyes részei és a tartószerkezet már érintkezhet tűzzel, ezáltal deformálódhat, károsodhat és így a tűzvédelmi funkció biztonságát veszélyeztetheti. Természetesen el lehet határolni tűzgátló szigetelő lemezekkel a ventilátort, de gondolni kell arra is, hogy a próbaüzemek és karbantartás végett viszonylag gyakran hozzá kell majd férni a géphez.
(Kép: 400 °C-t csak szállítani képes ventilátor Forrás: Helios)
A tűzvédelmi ventilátorok kiválasztásánál alapvetően fontos az előírásokból meghatározott légszállítás mellé a nyomásveszteséget is pontosan kiszámolni, és ezek tükrében meghatározni a beépítendő gépet. Tipikus eset, hogy a tetőn keresztüli füstlevezetést elszívó csőhálózat nélkül is radiális tetőventilátorra bízzuk. Ha megvizsgáljuk a lehetséges gépek jelleggörbéjét, műszaki adatait, nagy légszállításra kis nyomás mellett egyértelműen jobb választás egy axiális ventilátor. A beépített motorteljesítmény így akár 30-40 %-kal is kevesebb lehet, amely kisebb vészenergia igényt, és mérsékeltebb beruházási költséget jelent.
A garázsok, alagutak szellőztetésére, füstmentesítésére használhatunk ún. jetventilátorokat, amelyek impulzushatás elven végzik a levegő mozgatását. Ez azt is jelenti, hogy kiválasztásuknál nem a megszokott légszállítás-nyomás párost alkalmazzuk, hanem tolóerőt adunk meg. Az ilyen rendszerek tervezése bonyolult, több iterációt igénylő feladat, amelyet számítógépes szimulációkkal lehet megoldani (CFD). A teljesítményen kívül fontos paramétere ezen a ventilátoroknak a beépítési magasság, – hiszen szűkös helyre kerülnek, alattuk közlekedés folyik – és a légszállítási irány megfordíthatósága. Ez utóbbi akkor szükséges, ha a CO szellőztetésre is használjuk a rendszert, ilyenkor előfordulhat, hogy más irányba kell terelni a levegőt.
(Kép: Jetventilátor Forrás: Helios)
Egy adott füstmentesítő feladatot többféle módon is megoldhatunk, amely eltérő ventilátoros igényeket támaszt, ezért érdemes minden lehetőséget megvizsgálni, milyen előnnyel, hátránnyal járnak, feltéve, hogy az elsődleges szempontnak, – a menekülés biztosítása, emberélet megóvása – azonos mértékben megfelelnek.
Kamleithner Budapest Kft. – A Helios ventilátorok magyarországi vezérképviselete
www.helios.hu / +36 (1) 425 3288 / ajanlat@helios.hu